Először, amikor beültem a moziba egy másik filmre és megláttam az előzetesét a fejem fogva morfondíroztam, hogy már megint egy klasszikusnak az átdolgozása? Persze aztán itthon megnéztem még egyszer azt az előzetest és igen valami megfogott benne, ami miatt rá vettem magam, hogy végül meg fogom nézni. Egyébként sosem voltam Pokémon rajongó. Nem vetettem meg sőt szerettem is nézni, amikor anno reggelente ment a tv-ben, de úgy különösebben sosem tudtam volna Pikachun kívül más pokémont megnevezni. Mindenesetre többször is neki ugrottam már, hogy az elejétől megnézem az animet és még mindig tervben van, főleg most a film megnézése után.

Tim (Justice Smith), a legendás zsaru fia valaha Pokémon-edző akart lenni. De sem rendőr nem lett belőle, sem sportember – és nem is nagyon bánja. Ám abban a világban, amelyben emberek és pokémonok együtt élnek, nem lehet megúszni a kalandot. Amikor bűntény történik, egy különös lény keresi fel Timet. Azt állítja magáról, hogy legendás nyomozó. Hogy nagy kalandor. Hogy legyőzhetetlen hős. De kicsi, sárga, villámalakú farka van, és a srácon kívül mindenki úgy hallja, hogy csupán egyetlen szót ismételget: Piká! Piká! A neve: Pikachu (hangja: Ryan Reynolds). Tim az eltűnt apját keresi. A Pikachu szeretné bebizonyítani a világnak, hogy ő kiváló detektív. Egy teljesen valószínűtlen páros együtt vág neki a nyomozásnak, és bebizonyítják, hogy ember és pokémon akár jó barátok is lehetnek.

Nos először Justice Smith színészi játékáról beszélnék. Néha kicsit olyan bágyadt, unott fejet képviseltetett, de alapjáraton igazán nem volt vele gond. Sőt szerintem egészen el is kapta Tim karakterét, ahogyan apja után nyomoz. Érdekes volt, ahogyan eltudta játszani a fájdalmat, hol ott érezhető volt, hogy nem igen volt alapvetően jóban az apjával, legalábbis nem olyan formában. Először a nap, nap utánban láttam őt játszani és ugyan ott a menő, buta Martint játszotta már ott is megcsillogtatta tudását. Így szerintem ez a srác egészen ért a dolgához. 
Továbbá nem titok, hogy Ryan Reynolds, mindenki piros ruhás antihőse egészen jól kecsegtetett Pikachuként is. Nem fogok spoilerezni, de elég hamar sejthető volt egy tény, ami miatt nem ért meglepetésként a végén, hogy nem csak a hangja, de a színész is megjelent egy röpke pár percre.

A látvány világ szép volt, a pokémonokat pedig szerintem nagyon is jól animálták meg. Így egy egész jó összképet kaphattunk egy érdekes koncepcióval. A filmnek voltak szépség hibái és néhány alap sebe, ami aztán kicsit lejebb is vitte az élményét, de az kifejezetten jól jött, hogy a "szerelmi" szálat nem nyomták le a torkunkon. Hagyták, hogy mi gondoljuk bele azt, amit mi akarunk és ezzel megmutatva, hogy nem kell minden filmben erőltetni a fülledt romantikát.

Egy szó, mint száz ez a másfél óra, amit a film nyújtott a fotelba szögelt és kíváncsian néztem minden elemét és részletét a filmnek. Én 8 pontot adok a filmre.